A bunozok a legkulonfelebb trukkokkel probalhatnak meg bejutni lakasunkba, portankra. Ha korultekintoek vagyunk, meg tudjuk akadalyozni, hogy sikerrel jarjanak. Idegent csak nagyon indokolt esetben engedjunk be a lakasunkba. Ha hivatalos embernek mondja magat az ismeretlen, akkor se bocsassuk be, hanem kerjuk el az igazolvanyat, gondosan tanulmanyozzuk, es ha bizonytalanok vagyunk a dolgunkban, hivjuk fel telefonon a munkahelyet, valoban onnan jott-e. Kerdezzunk ra, van-e folyamatban olyan ugy, amilyenre hivatkozik. A bizalmatlansag kifizetodobb lehet, mint a feltetlen bizalom! El is kuldhetjuk az idegent azzal, hogy jojjon masnap, igy tobb idonk marad informalodni. Maganyosan elo emberek lehetoseg szerint az ilyen alkalmakra hivjanak valakit a lakasba. Senkinek ne engedjuk meg, hogy egyedul nezelodjon otthonunkban. A trukkosok altalaban ketten vagy tobben vannak, az egyik lekot bennunket, a masik addig „dolgozik”. Ne adjunk erre modot! Ha barki azzal csenget be, hogy rosszul van, vizet ker, vecere menne, ajanljuk fel – belul maradva –, hogy hivunk orvost, adjuk ki a pohar vizet, a WC-hasznalatot pedig nyilvanos helyen javasoljuk megoldani. Ne tessekeljuk be a keregetot es alkalmi arust se! A kaput, ajtot tartsuk mindig zarva. Annyi idore se hagyjuk nyitva, amig hatraszaladunk a kertbe vagy atlepunk a szomszedba. Az ablakot se tarjuk ki, ha be lehet rajta ugrani; akkor se, ha esetleg ugy gondoljuk, hogy szemmel tudjuk tartani. A taskajukat – benne esetleg a penztarcajukkal – sokan az eloszobaban rakjak le. Ugyes besurranonak eleg egy perc, es mar zsebeben a fizetesunk. Ne tegyuk a penzunket konnyu predava, rakjuk el a taskat szem elol! A kabatunk zsebeben ne taroljunk erteket, a levetett orat, lancot is a haloszobaban rakjuk le! Lehetoseg szerint idegen ne lassa, hogy a penzunket honnan vesszuk elo! Ne konnyitsuk meg a trukkosok dolgat azzal, hogy beengedjuk oket a nagyobb tarsashazba. Kerdezzuk meg a ket-harom fos tarsasagot, hogy hova, kihez mennenek, miert nem csengetnek fel oda? Es ne uljunk fel a mesekn